Régen azért kapcsoltuk be a tévét, mert unatkoztunk. Ma azért nyitjuk meg a közösségi médiát, hogy végignézzük, ahogy idegenek látványosan nem unatkoznak.
Elképesztő energiát fektetünk abba, hogy kövessük olyan emberek tökéletesen megrendezett mindennapjait, akiket valójában sosem fogunk személyesen megismerni.
A filterezett valóságban mindenki hajnali ötkor kel, jógázik, matcha lattét iszik, és vállalkozást vezet a tengerpartról.
Mi pedig a kanapén fetrengve, másnapos pizzát majszolva nézzük őket, és bűntudatunk van.
Pedig a titok egyszerű: az online csillogás mögött gyakran ugyanolyan unalmas hétköznapok állnak, csak jobb a világítás.
Tedd le a telefont, és kezdd el inkább a saját életedet élni. Az legalább valódi.
Te hányszor estél már bele a „mások élete jobb” csapdájába?