Gyerekként egy nyári szünet szinte végtelennek tűnt. Alig vártuk a vakációt, és úgy éreztük, hogy hónapokig tart a szabadság. Felnőttként viszont sokan azt tapasztalják, hogy egyik hét követi a másikat, és szinte észrevétlenül érkezik meg az ősz vagy éppen a következő év.
De vajon tényleg gyorsabban telik az idő?
A tudósok szerint az idő valójában ugyanúgy halad, a változás az agyunk működésében keresendő. Gyerekkorban szinte minden nap új élményeket hoz. Új helyeket fedezünk fel, új emberekkel találkozunk, és rengeteg dolgot tanulunk. Az agy ilyenkor sok emléket rögzít, ezért utólag hosszabbnak érezzük ezt az időszakot.
Felnőttként viszont gyakran kialakul egy megszokott napi rutin. Ugyanazon az útvonalon járunk dolgozni, hasonló feladatokat végzünk, és kevesebb új inger ér bennünket. Az agy ilyenkor kevesebb különleges emléket tárol, ezért visszatekintve rövidebbnek tűnik egy-egy időszak.
Érdekes módon ezért érezhetjük hosszabbnak egy új város felfedezését vagy egy különleges nyaralást. Az újdonságok ugyanis „lassítják” az idő szubjektív érzékelését.
A szakemberek szerint az egyik legjobb módszer arra, hogy ne repüljenek el olyan gyorsan az évek, ha rendszeresen kipróbálunk új dolgokat.
Nem kell nagy változásokra gondolni: egy új hobbi, egy ismeretlen recept elkészítése vagy akár egy másik útvonalon tett séta is segíthet.
Talán ezért emlékszünk olyan élénken a gyerekkorunk nyaraira. Nem azért, mert akkor lassabban járt az óra, hanem mert minden nap egy új kalandnak számított.