Ma reggel megszületett bennem az elhatározás: holnaptól megváltozom.
Nem nagy dolgokra kell gondolni. Nem fogok például maratont futni, hajnali ötkor jógázni vagy minden reggel egy pohár langyos citromos vizet meginni, miközben az élet értelmén elmélkedem.
Egyszerűen csak normálisabb életet szeretnék.
Kevesebbet telefonozok. Többet mozgok. Korábban lefekszem. Egészségesebben étkezem. Nem halogatok. Rendbe teszem a lakást. Elolvasom azokat a könyveket, amelyeket már két éve kerülgetek.
Szép terv.
Az egyetlen probléma, hogy ma még nem holnap van.
Ezért ma este teljesen nyugodt lelkiismerettel megettem azt a süteményt, amit eredetileg holnapra vettem. Aztán még egyet, mert hát ha holnaptól új élet kezdődik, akkor ezt a régit illik rendesen lezárni.
Este még megnéztem „csak egy” videót a telefonomon.
Másfél óra múlva már azt néztem, hogyan készítenek fából egy kerti padot egy olyan országban, ahol valószínűleg soha nem fogok járni.
Fél tizenegykor eszembe jutott: holnap reggel sportolni fogok.
Ezután beállítottam az ébresztőt 6:30-ra.
Majd 6:45-re.
Végül 7:15-re, mert azért az új életnek is kell egy kis alvás.
És itt jöttem rá valamire.
Lehet, hogy nem is az a baj, hogy mindig holnap akarunk megváltozni. Hanem az, hogy túl sok mindent akarunk egyszerre.
Talán elég lenne holnap csak egyetlen dolgot megcsinálni abból, amit ma elterveztünk.
Például felkelni az első ébresztőre.
Na jó, ezt azért ne vigyük túlzásba.
Legyen inkább a második.
Az eMImondta.hu – ahol a nagy változások általában hétfőn kezdődnek. Vagy kedden. De legkésőbb jövő héten.