A tudomány a mai napig nem tudott minden kérdésre választ adni. Például arra sem, hogy miért telik el egy hétvége körülbelül 17 perc alatt, miközben egy hétfői munkanap néha hosszabbnak tűnik egy teljes hónapnál.
Péntek délután az ember tele van energiával. Nagy tervek születnek: rendrakás, sport, kirándulás, filmnézés, baráti találkozók. Aztán valahogy pislogunk kettőt, és már vasárnap este van, miközben még mindig ott áll a porszívó ugyanabban a sarokban, ahová péntek este letettük.
A hétfő reggel viszont különleges jelenség. Az ébresztőóra hangja ilyenkor nem egyszerű hangjelzés, hanem egyfajta személyes sértésnek érződik. Az ember alkudozni kezd az idővel:
– Még öt perc.
Az öt perc természetesen pontosan három másodpercnek tűnik, majd hirtelen újabb húsz perc telik el. Ekkor kezdődik a reggeli olimpia: fogmosás rekordidő alatt, a kulcs keresése, majd annak felismerése, hogy végig a zsebünkben volt.
A közlekedés sem könnyíti meg a helyzetet. Ha sietünk, minden piros lámpa pirosabbnak tűnik, mint valaha. Ha időben indulunk, akkor pedig valamiért minden gördülékenyen működik, és tíz perccel korábban érkezünk meg.
Mindezek ellenére a hétfőnek vannak előnyei is. Új hét kezdődik, új lehetőségekkel, új tervekkel és új fogadalmakkal. És bár kedden már senki sem emlékszik a hétfő reggeli küzdelmekre, a következő hétfőn az egész történet újra kezdődik.
Talán ezért olyan különleges ez a nap: minden héten lehetőséget ad arra, hogy ismét bebizonyítsuk, képesek vagyunk legyőzni az ébresztőórát. Vagy legalábbis megpróbálni.