Szinte mindenki átélte már azt a különös jelenséget, amikor egy bolt pénztáránál vagy egy forgalmas helyen sorban állva úgy érzi: a másik sor biztosan gyorsabban halad.
Az ember gondosan felméri a terepet. Megszámolja a bevásárlókocsik tartalmát, elemzi a helyzetet, majd magabiztos döntést hoz:
– Ez lesz a gyorsabb sor!
A következő pillanatban azonban mintha valami láthatatlan erő működésbe lépne. Az előttünk álló vásárló hirtelen elkezdi keresni a hűségkártyáját, a pénztárgép újraindul, vagy valaki úgy dönt, hogy még visszaszalad egyetlen termékért.
Eközben a másik sor szinte szárnyal. Az emberek mosolyogva távoznak, a pénztáros villámgyorsan dolgozik, és mire kettőt pislogunk, már három emberrel kevesebben vannak ott.
Persze amikor legközelebb a másik sort választjuk, ugyanez történik fordítva. Emiatt sokan úgy vélik, hogy létezik egy univerzális törvény, amely szerint mindig az a sor halad gyorsabban, amelyikben éppen nem állunk.
A valóságban persze csak az időérzékelésünk játszik velünk. Amikor várakozunk, sokkal jobban figyeljük a környezetünket, ezért minden más gyorsabbnak tűnik. Az viszont tény, hogy ezt a jelenséget szinte mindenki ismeri.
Talán ezért olyan szórakoztató az egész. Akár a boltban, akár egy parkolóautomatánál vagy egy ügyintézés során várakozunk, mindig akad egy pillanat, amikor elgondolkodunk:
„Biztosan jó sort választottam?”
És bár a válasz sokszor nemlegesnek tűnik, végül mindenki sorra kerül. Legfeljebb egy kis türelemmel – és némi humorral – gazdagabban távozik.