Van néhány dolog, amit szinte minden ember ugyanúgy csinál, mégis pontosan tudja, hogy semmi értelme.
Ilyen például a lift hívógombjának megszállott nyomkodása.
Megnyomod egyszer.
Nem történik semmi.
Eltelik két másodperc.
Megnyomod még egyszer.
Aztán még háromszor.
Végül olyan tempóban kopogtatod a gombot, mintha egy titkos kódot küldenél a liftnek.
Pedig valahol legbelül te is tudod: a lift ettől nem lesz gyorsabb.
Az első nyomás még teljesen indokolt
Belépsz az előtérbe, odasétálsz a lifthez, és kulturáltan megnyomod a gombot.
A kis fény felvillan.
Minden rendben.
A rendszer tudja, hogy vársz.
Elméletileg innen már csak türelem kérdése az egész.
Csakhogy a türelem az egyik leggyorsabban fogyó emberi tulajdonság.
A második nyomás már a reményé
Eltelik néhány másodperc.
A lift még nem érkezett meg.
Ekkor bekapcsol az agyunk egy furcsa üzemmódba.
– Biztos nem érzékelte.
Pedig a gomb világít.
De azért biztos, ami biztos…
Katt.
Még egyszer.
Innen már nincs megállás
Most már benne vagyunk.
Ha egyszer másodszor is megnyomtuk, akkor valahogy természetesnek tűnik a harmadik, negyedik és ötödik próbálkozás is.
A mutatóujjunk szinte önálló életet él.
Katt.
Katt.
Katt.
A lift közben ugyanazzal a nyugodt tempóval halad lefelé a nyolcadikról.
A lift szemszögéből
Ha a liftek tudnának beszélni, valószínűleg ezt mondanák:
– Látom, nagyon szeretnéd, hogy siessek. Sajnos még mindig a hatodik emeleten vagyok. Hiába nyomod százszor a gombot, nem tudok átsuhanni a falakon.
Valószínűleg még egy halk sóhaj is elhangzana.
Amikor ketten várják ugyanazt a liftet
Megérkezel.
Valaki már rég megnyomta a gombot.
A jelzőfény világít.
Te ezt természetesen látod.
Majd megnyomod te is.
Mintha a liftnek szüksége lenne még egy megerősítésre.
Ketten álltok csendben.
Mindketten tudjátok, hogy teljesen felesleges volt.
Mégsem szól róla senki.
Ez egy különös, néma emberi szokás.
Miért csináljuk?
Talán azért, mert szeretjük azt hinni, hogy hatással vagyunk a körülöttünk lévő dolgokra.
Ha valami nem történik elég gyorsan, ösztönösen tenni akarunk valamit.
Még akkor is, ha az a valami valójában semmit sem változtat.
Ugyanez történik, amikor a számítógép lassú, és idegesen kattintgatunk az egérrel.
Vagy amikor a távirányítót erősebben nyomjuk, mert azt hisszük, attól gyorsabban kapcsol a televízió.
A modern világ türelmetlensége
Régen természetes volt várni.
Ma már minden azonnal történik.
Egy üzenet másodpercek alatt megérkezik.
Filmeket egyetlen gombnyomással indítunk el.
Ételeket rendelünk, amelyeket perceken belül követhetünk a térképen.
Ezek után egy fél perc liftre várakozás néha örökkévalóságnak érződik.
És amikor végre megérkezik…
Az ajtó kinyílik.
Belépsz.
Majd automatikusan még egyszer megnyomod a saját emeleted gombját.
Pedig már világít.
Valószínűleg ez is ugyanannak az emberi beidegződésnek a része.
Összegzés
A lift ugyanúgy működik, akár egyszer, akár tízszer nyomjuk meg a hívógombot.
Mégis újra és újra megtesszük.
Talán azért, mert így úgy érezzük, tettünk valamit a várakozás ellen.
És valljuk be őszintén…
Legközelebb is meg fogjuk nyomni.
Legalább még egyszer.
eMImondta...
A lift gombja az emberiség egyik legoptimistább találmánya. Tudjuk, hogy nem lesz gyorsabb tőle, mégis úgy nyomogatjuk, mintha személyes sértésnek venné, ha csak egyszer szólnánk neki. 😄
```