Miért vagyunk nyáron fáradtabbak munka közben? A testünk már szabadságon van

Nyáron valami egészen különleges történik az emberrel. Reggel még úgy indul el dolgozni, hogy „ma végre produktív leszek”, aztán körülbelül tíz óra körül már csak azt próbálja megfejteni, hogyan lehetne úgy dolgozni, hogy közben ne kelljen mozogni.





És nem, nem feltétlenül azért vagyunk fáradtabbak, mert hirtelen megduplázódott a munka. Egyszerűen a szervezetünk nyáron közli velünk, hogy ő ezt a munkanapot nem egészen így képzelte el.



A szervezet szerint most nyaralás van


A nap süt, a hőmérséklet harminc fok felett van, az ember pedig az irodában ül egy számítógép előtt, és egy olyan táblázatot néz, amelynek már tavaly sem volt túl sok értelme.


A test ilyenkor teljesen jogosan kérdezi:


– Biztos, hogy most kell dolgozni?

A főnök szerint igen.

Az agy szerint talán.

A test szerint viszont határozottan nem.


A melegben a szervezetnek több energiát kell fordítania arra, hogy fenntartsa a megfelelő testhőmérsékletet. Mi pedig erre még ráteszünk egy lapáttal azzal, hogy leülünk egy számítógép elé, és megpróbáljuk feldolgozni a 38. e-mailt arról, hogy „sürgős lenne”.


Az ebéd utáni összeomlás


Nyáron különösen érdekes jelenség az ebéd utáni időszak.

Délelőtt még valamennyire működünk. Ebéd után viszont a számítógép előtt ülve hirtelen olyan érzésünk lesz, mintha egy háromnapos fesztivál után próbálnánk adóbevallást készíteni.

A szemhéj nehéz. A gondolatok lassulnak. A monitor pedig egyre inkább úgy néz ki, mint egy nagyon drága altatógép.


A kolléga megkérdezi:


– Megnézted már azt az e-mailt?

– Persze.

– És?

– Megnéztem.


Ez technikailag igaz. Elolvastuk. Értelmezni is szerettük volna, ha közben nem kezdett volna el olyan ütemben csukódni a szemünk, mint egy automata garázsajtó.


A klíma sem mindig a barátunk


Ha van légkondicionáló, az ember azt hinné, minden probléma megoldódott.

Nem.

Most jön a kolléga.

Az egyik szerint túl hideg van. A másik szerint túl meleg. A harmadik szerint „én érzem a huzatot”. A negyedik pedig már júliusban is pulóverben ül.

Így végül létrejön az irodai klímapolitika: mindenki szenved, csak más hőmérsékleten.

A légkondicionáló közben dolgozik rendületlenül, és valószínűleg ő az egyetlen, aki tényleg teljesíti a napi tervet.


A nyár pszichológiai támadása


A legnagyobb probléma mégsem feltétlenül a meleg.

Hanem az, hogy tudjuk: odakint nyár van.

Az ablakon keresztül látjuk a napsütést. Tudjuk, hogy valahol emberek strandpapucsban sétálnak. Valaki éppen a Balaton partján ül, más pedig egy hideg ital mellett próbálja elfelejteni, hogy hétfő van.

Mi pedig bent ülünk, és egy e-mail végére azt írjuk:

„Köszönöm szépen, további szép napot kívánok!”

Miközben legbelül azt kívánjuk: „Köszönöm szépen, én is, de lehetőleg egy napágyon.”


A nyár és a produktivitás különleges kapcsolata


Nyáron az embernek van egy különleges képessége: képes tíz percig nézni ugyanazt a dokumentumot anélkül, hogy egyetlen sort is megjegyezne belőle.

Ez nem lustaság. Ez már művészet.

A munkanap első része még viszonylag gyorsan eltelik. Délután kettő után azonban az idő olyan sebességre kapcsol, mintha gyalog menne.

Három óra.

Már csak két óra!

Három óra tíz.

Ez már személyes támadás.

Nem biztos, hogy lusták vagyunk


Lehet, hogy a nyári fáradtság egyszerűen annak a következménye, hogy a szervezetünk próbál alkalmazkodni a magasabb hőmérséklethez, a hosszú világos napokhoz, a megváltozott alváshoz és a fokozott folyadékvesztéshez.

Mi azonban ezt általában másképp fogalmazzuk meg.

„Nincs kedvem dolgozni.”

A test pedig valószínűleg csak annyit mond:

„Végre megértetted.”


A végső megoldás


Talán ideje lenne elfogadni, hogy nyáron nem ugyanazt a teljesítményt kell elvárni magunktól, mint egy kellemes, húszfokos tavaszi napon.

Persze ezt a főnöknek is el kellene mondani.

Valószínűleg nem fogja elfogadni.

De legalább megpróbáltuk.

Addig pedig marad a kávé, a ventilátor, a légkondi, a hideg víz és az a remény, hogy egyszer csak eljön a munkaidő vége.

Mert a nyári munkavégzés egyik legnagyobb motivációja nem feltétlenül a fizetés.

Hanem az a pillanat, amikor kikapcsoljuk a számítógépet, kilépünk az ajtón, megcsap minket a meleg levegő, és végre úgy érezzük:


Na, most kezdődhet a nap.


Újabb Régebbi